Mi a feladata egy apostoli nunciusnak?
Az Apostoli Szentszék nunciusa erősíti Róma kapcsolatát a helyi egyházzal, és képviseli az egyetemes egyházat. Ahogy Angelo Sodano bíboros mondta püspökké szentelésemkor: a nuncius a pápa szeme és füle. Emellett a pápa követe egy ország kormányánál. Ilyen minőségében a diplomáciai testület első számú embere, doyenje. Így számos eseményen, például az államfői látogatások egyes programjain ő képviseli az egész diplomáciai testületet. A Szentszéknek 180 országgal van diplomáciai kapcsolata. A nuncius elsősorban pap, püspök, munkája hivatás. Míg más diplomaták hétvégenként pihennek, én általában meglátogatok egy plébániát, és együtt ünneplem a közösséggel a szentmisét.
A püspököket a pápa nevezi ki. Honnan tudja a pápa, hogy ki alkalmas püspöknek? XVI. Benedek kinevezései kapcsán többször került konfliktusba más püspökökkel, esetleg a közvélemény egy részével, elég ha Belgium frissen kinevezett prímására gondolunk vagy a linzi segédpüspök-jelöltre, aki végül lemondott.
A püspök személyére az adott ország püspökei és a nunciatúra tesz javaslatot, a javasolt személyekről pedig megkérdezik az őt közelről ismerő egyházi személyeket is. A püspököket a nunciatúrán keresztül nevezik ki. Az összegyűlt véleményekkel a Püspöki Kongregáció foglalkozik. De a Szentatya mindezzel együtt teljesen szabadon nevez ki azt, aki szeretne, így gyakran olyanokat is, akiket közelről ismer
Miért kell a nuncius segítségével még jobban erősíteni a kinevezett püspökökkel a kapcsolatot?
A helyi egyház és a Róma közötti kapcsolat természetesen harmonikus kellene, hogy legyen, a gyakorlatban azonban akadnak problémák. Például vannak püspökök, akik nyíltan kritizálják a Szentatyát, a Vatikán lépéseit. Őket például meg kell győzni arról, hogy mégiscsak egy egyház vagyunk, aminek a pápa áll az élén.
Mondana egy-két példát?
Amikor Brazíliában voltam követségi titkár, nekem kellett elvinnem a Hittani Kongregáció vezetőjének, Ratzinger bíborosnak, a mai pápának a levelét Leonardo Boffnak, a híres ferencesnek, akit a felszabadítás teológiájának atyjaként szoktak emlegetni, és beszélnem kellett vele, hogy meggyőzzem a Vatikán álláspontjának helyességéről. Mozambikban egy vitatott püspöki kinevezés kapcsán kellett közvetítenem Róma és a helyi egyház között. Amikor pedig Hollandiában voltam, megfigyeltem, hogy vannak forradalmi korszakok, de aztán csak megnyugszik a helyzet, akik pedig állandóan kritizálják az egyházat, azok el is hagyják, és többé felé se néznek.